Hát ő volna az: a humuhumunukunukuapua'a, ami magyarul annyit jelent, hogy tudodazahalamelyiknekaztahülyehosszúnevetadtuk, bár hivatalosabb források ékfoltos picasso halként emlegetik.
A halat - több másik társaságában - a honolului Aquriumban láttuk. Odafelé menet, a buszon Judit mellé ült egy fiatal hölgy, majd pár perc múlva konstatálta, hogy mi is magyarok vagyunk :) Tényleg kicsi a világ; legalábbis nekünk magyaroknak.
Az "Aquarium" nem túl nagy, Hawaii szigetek és korallzátonyok vízi élővilágát mutatja be. Vini osztályozása szerint volt "Vau-vau" és "Brrr-brrr"... a taníttatásán még dolgozunk :) Benike szokás szerint minden audiovizuális eszközt kipróbált, végignyomkodott, Panka meg már kente vágta azokat a fajtákat amiket a Hanauma baynél már láttunk. Nekünk a legfurcsábbak talán a medúzák voltak. A tengerben nem akarnék találkozni velük, de így üvegen keresztül nagyon látványosak.
Egy nyugdíjas önkéntes néninél, a gyerekek meg is foghattak néhány kis állatot. Először ódzkodtak tőle, de végül Beni felbátorodott. Először egy csigaházba bújt kicsi rákot kapott. Ez ahogy érezte, hogy megmozgatják kibújt és lemászott az ember tenyeréről.
Végül Benike az összes állatot végig fogdosta, nagyon tetszett neki. Ezen Panki is felbátorodott, és a tenyerébe mert venni egy puhább tüskéjű tengeri sün féleséget. Tényleg csak apró állatok voltak, de a gyerekeknek nagy élmény volt, hogy testközelből érezhették őket.
Kifelé persze - a többi helyhez hasonlóan - nem lehet távozni az ajándékbolt megtekintése nélkül. Amíg a gyerekek nézelődtek én beszédbe elegyedtem az információnál lévő fickóval. Kérdezte, hogy nem lepődtünk-e meg azon, hogy magyarul is bemondta a hangosbemondó, hogy fél óra múlva zárás. Mondtam, hogy nem is vettem észre, de azért megkérdeztem honnan tudja, hogy magyarok vagyunk. Mire ő magyarul: Mert én is magyar vagyok :) És a feleségem is, aki az ajándékboltban dolgozik :) Benike tengeralattjáróját és Panki plüssteknősét már "magyarul" fizettük. Mondtam Pankinak, hogy ez tényleg az utolsó plüssállat amit veszünk, mert nem tudjuk majd hazavinni; mosolyogva közölte, hogy ezt a mondatot már japánul és még két másik nyelven is érti :D
Úgy látszik a kislányok és az apukák mindenhol egyformák.
A múltkori szigetkörüli útról és a mai napról készült fotók, már fent vannak a Picasan:
