Jaj de gyorsan elment. Mintha csak tegnap lett volna mikor megérkeztünk, pakoltunk be a szállodába a péntek esti tűzijáték hangjaira. Most ismét szól, de mennyire másképp hangzik. Valahogy úgy gondoltuk, hogy 5 hónap nagy idő, sose lesz vége - hát vége lett.

So it goes...

Gyönyörű volt az itt töltött idő, bármikor öröm lesz visszagondolni rá. Itt tényleg minden adott ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Csakúgy mint mások, mi is úgy megyünk el, hogy bárcsak visszajöhetnénk. Közben ismerem magam és tudom, hogy ez nem fog megtörténni. Ha legközelebb útnak indulunk, biztos találni fogok egy vonzóbb, érdekesebb célpontot, bár tény ez a sziget magasra tette a mércét.

Külön öröm volt, hogy ittlétünkkel sokakat sikerült idecsábítani, és a kis lakásunk igazi nyüzsgő központ volt. Mindenki "hozott" valami mást, valami különlegeset, így mindenkivel kicsit mást és kicsit más aspektusból ismertünk meg. Ez az öt hónap pont jó volt arra, hogy ne turistaként ismerjük meg a szigetet, de még ne is tekintsük természetesnek a szigetek szépségét.

Furcsa érzés elmenni, hiányozni fog sok minden, ugyanakkor nagyon jó lesz újra találkozni azokkal akiket már régen láttunk, és OTTHON lenni.

Még egy kis adalék a hawaii kisszótárba:

Mahalo = köszönöm. Köszönjük, hogy itt lehettünk, köszönjük az otthoniaknak akik segítettek, az alapítványnak aki támogatott, és a helyieknek, hogy már pár hét után tényleg Kama'ainának érezhettük magunkat.