Bréking nyúz! Elfogyott a löszöm. Ma sikerült az utolsó talajmintát is megszakértenem, így a vizsgálatokkal megvolnék. Még egy mai esemény, ami "annyira nem kapcsolódik az előzőhöz, hogy semennyire": találkoztunk egy 7-8 éves helyi kisfiúval aki fogott egy kis gekkóféleséget és lelkesen mutogatta. A gyerekek elhűlve bámulták, a helyi Maugli karján szaladgált a "jószág". Ő meg ezen belelkesedve megmutatta, hogy ha a gördeszkára rakja, és fejtetőre állítja akkor sem esik le, mert olyan ragadósak az ujjai, meg bemutatta milyen gyorsan tud a fára szaladni. Viccesen nézett ki. Kicsit olyan volt, mint amikor Waikikin egy Pankával egyidős helyi kisgyerek benyúlt a vízbe és kézzel kiemelt egy halat. Közben mellette a szerény képességű turistagyerekek, meg vödörrel búvárszemüveggel rohangálva, bukdácsolva próbálkoztak nulla eredménnyel. :D
Na de térjünk a lényegre. Múlt hvg-n béreltünk egy napra kocsit. Már régóta ácsingóztam a (számomra) egyik legamerikaibb külsejű Dodge Charger után. Ahol korábban béreltünk sosem volt, emiatt most egy nagyobb irodánál béreltem. Így bő fél órát sorban is állhattam felár nélkül :D. Ez itt persze senkit nem zavar, a lassúság a vérükben van. Végre sorra kerültem, mondtam, hogy nekem egy Dodge Charger lenne az autóm, mondta a hölgy, szóljak a "gépjárműkulcsotátadó" managernek. Jött a srác, eddig pont abban az irodában dolgozott, ahol korábban mindig béreltem. Mondtam neki, hogy tavaly még ott dolgozott, egyből kikerekedett a szeme (Waikikin mindenki meglepődik, ha megtudja, hogy valaki egy-két hétnél többet tölt itt), végül jól elbeszélgettünk amíg a parkoló ötödik emeletére értünk - és persze megemlítettem a Dodge dolgot is :) Megérkeztünk, nézek körbe, tekerem a nyakam, és igen! Ott van, finoman helyezkedek, körbejárom. Jön a srác is, mondta, hogy még nem takarították ki (némi - itt kötelező tartozék - homokot leszámítva tiszta volt), ha akarom vihetem. Így négy hónap várakozás után sikerült megszerezni, íme:
A motor kisebb, mint a Chevy Suburbanben volt, mindössze egy 3.5 literes V6-os :) Hazáig minden lámpánál csikorgó kerekekkel indultam, valószínűleg nálam is indokolt lett volna a 25 év alatti vezetőknek "járó" felár. Alig akartam kiszállni belőle, szerencsére Beát ki kellett vinni a reptérre, este Istiék jöttek, meg a városban is csavarogtunk. Még így is este önként ajánlkoztam, hogy lemegyek a mosodába mosni - csak hogy újra lássam.
Napközben egyébként a Diamond Headnél voltunk. A hölgyek felmásztak a tetejére, én addig lent maradtam a fiúkkal - a kocsiban. Benike az ilyenben jó partner. Kb. fél óra után azért mert kezdett nekik unalmas lenni így sétáltunk egyet a kráter belsejében. Itt sikerült interjút készítenem egy igazi vulkánszakértővel, aki részletesen elmagyarázta, hogy mikor törnek ki a vulkánok. :)
