Kezdődhet a hawaii nyelvlecke: Kama'aina = helyi. És ezt jó tudni.
A beköltözés után végre nekiláthattam a labor dolgaimnak. A minták rendben megérkeztek, teljesen jól viselték az utat, így semmi akadálya, hogy elkezdjem a vizsgálatokat. Már bemutatót is tartottam az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati módszerről az érdeklődőknek :D
A szabadidőnkben pedig felfedezzük a sziget látványosságait. Voltunk már a helyi állartkertben, egy botanikus kertben (Foster Botanic Garden) és egy óriási játszóházban is (Children's Discovery Center). Ez utóbbi két helyen a gyakorlatban is megtapasztaltuk, amit egy magyar pár (akik szintén az egyetemen dolgoznak és a campuson futottunk össze velük) korábban is mondott: hasznos ismerni a címben említett szót: kama'aina. Ugyanis a helyieknek számos helyen olcsóbb a belépőjegy, mint a turistáknak. Ahhoz, hogy helyi legyek egy dolog helyi személyazonosító igazolvány; ilyenünk ugyan még nincs, de mindkét helyen megelégedtek azzal, hogy elmondtam, hogy most költöztünk ide, itt és itt lakunk, és még nem tudtam helyi igazolványt csináltatni. Tehát kama'ainának lenni jó :)
A "felfedező" utakon olyan fákat látunk, mint amik egy élénk fantáziájú, tudatmódosult grafikus papírjáról keltek életre. Egyik kedvencem a "banyan tree", amire a szótárban a fügefa megnevezést találtam - de ez így biztos nem az, amit én fügefának ismerek. Ennek az ágai (indái) lefelé kezdenek nőni, aztán az alján gyökerek lesznek, aztán az ág megvastagszik és így több "törzse" lesz a fának. Kicsit olyan, mint az Avatarban lévő fa. Azért egy terepszínű Beni jól el tud tűnni egy ilyen fánál... mondjuk ő speciel bárhol :D.
A gyerekek persze emellet roppantul élvezik a játszótereket, a játszóházat ahol voltunk, na és persze a strandolást. Waikiki beach számomra kicsit Disneylandes, de mindenképpen nagyon felhasználóbarát. A strandnak van olyan része, ahol hullámtőrők védik a partot, így majdenmhogy feszített víztükrű homokos tengerpart áll a tisztelt turisták rendelkezésére. Panka itt tanult ma búvárkodni. Nem ment nehezen: felvette a búvárszemüveget és már "merült" is. Volt néhány kisebb hal azokat zargatta. Vannak azért Waikikinél kevésbé zsúfolt partszakaszok (pontosabban csak olyanok vannak), ahol Vini is nyugodtan felfedezőtúrára indulhat :D.
És bucsuzóul a ritka pillanatok egyike, amikor a három gyerek térben és időben egy helyen tartózkodik: