Elementünk, megnéztük a sziget No.1. látványosságát a USS Arizona emlékművet. A Pearl Harbori (mega)kikötő egyébként összesen négy látnivalónak ad otthont: USS Arizona - az elsüllyedt hajó felett készített emlékmű, USS Bowfin - egy 42-ben épített tengeralattjáró, USS Missouri - egy hadihajó, és egy a csendes-óceáni repülés történetét bemutató múzeum. Mi ebből most az emlékművet és a tengerallattjárót céloztuk meg.
Az emlékműhöz, hajó-transzfer van; azt olvastuk/hallottuk, hogy jellemzően 1-2 órát kell várni, hogy az ember sorra ő kerüljön. Ehhez képest mi jól jártunktt, öt perccel dél előtt értünk, és délre kaptunk jegyet, futva pont odaértünk. A hajóra szállás előtt, kötelező jelleggel egy fél órás dokumentumfilmet vetítettek a bombázásról... a gyerekeknek mi sem lehetett volna szórakoztatobb, mint egy háborús dokumentumfilm valami érthetetlen nyelven, de egész jól túlestünk rajta, sőt a film is elég jó volt. Az emlékműnél én valami látványosabbra számítottam. Az elsüllyedt hajóból szinte semmi nem látszott, így, az egyébként szépen kialakított belső tér akárhol is lehetne... Itt mindenki kb. negyed órát tölthet aztán hajó érkezik, új csoport be, régi ki, hajó vissza; praktikusan, katonásan ment minden. A hajón is csak ülve lehetett fotózni, bár megnéztem volna ahogy tíz fekvőt lenyomatnak egy parancs-megtagadó tursitával, de ilyen bátor ember nem volt köztünk.
Az emlékműtől visszahajózva irány a tengeralattjáró. Vinike biztonsági okokból ide nem mehetett be - nem tudtam, hogy ilyen jól ismerik :D. Igazából csak négy éves kortól látogatható; így abban, hogy azt mondtam helyi vagyok és Beni négy éves nem sok igazságtartalom rejtőzött, de mehettünk. Benike előszőr le sem mert jönni a lépcsőn ("de apa el fog indulniiii"), aztán utána persze feljönni nem akart. Az orr résznél lehett lemenni, a tengeralattjáróban végig menni, a farnál fel és fent vissza, majd az orrnál újra le, újra végig és újra fel :D. Így, hogy repetáztunk bőven volt alkalmunk, a helyi személyzettel beszélgetni, aki látva a gyerekeken a határtalan érdeklődést megengedte, hogy kormányozzunk egy kicsit, és még egy fotót is készített. Sőt még a kihagyhatatlan Hungary-hungry poénra is futotta erejéből...
Számomra hihetetlen, hogy egy "hatszobás" tengeralattjáróban, hogyan helyeztek el nyolcvan embert, 16 óriástorpedót, két hatalmas dízelmotort, kb 200 tonnányi akkumlátort és az ehhez tartozó komplett gépészetet... És egy általán, hogy lehetett ott napokat kibírni? Külön jó lehetett annak aki, megcsípte ezt a remek helyet a torpedó fölött (mivel 12 órás váltásokban aludtak/dolgoztak, itt valakinek akkor is kellett aludni, mikor éppen lőttek ?) Persze a többi is hasonlóan koporsótágasságú volt.
A tengeralattjáró mellett egy park van, ahol periszkóp, ágyuk, rakéták, torpedók, komplett tengeralattjár-részek voltak kiállítva, és mindenre fel lehetett mászni, be lehetett ülni, ki lehetett próbálni. Beni amilyen visszafogott volt a strandon úgy kinyílt itt, szerintem minden kapcsolót, tekerőt, ülést kipróbált (nyolcszor), Pankával mindenkit lelőttek, mindenhova elrepültek, elhajóztak. Leírhatatlanul élvezték. Így volt az állatkertben is, itt nagyon el tudják találni, hogy mivel lehet megfogni a gyerekeket, és utána olyan könnyen játszva lehet elmondani nekik mindent... az agyuk meg, mint a szivacs.
Én is élveztem volna, ha Pankával nem ér minket váratlan torpedótalálat :D Ez egyébként egy ember által vezetett torpedó. Tippeljetek melyik nemzet használta.
Elég sanszos, hogy "erre a játszóra" minden kilátogatót elkisérünk... alig tudtunk hazaindulni, és amint hazértünk, már jött a kérés, hogy menjünk vissza (most)... Még szerencse, hogy sötétben a villamos és a tengeralattjáró is aluszik...
