Hawaii sok egyéb mellett visszatérő "vendégeiről" is híres. Partjaihoz minden év december vége felé érkeznek meg a hosszúszárnyú vagy közismertebb nevén a púpos bálnák (Humpback whale). Alaszkától -ahol kizárólag táplálkoznak - több mint 3000 mérföldet (majdnem 5000 km-t) tesznek meg, hogy a telet Hawaii viszonylag melegebb vizeiben töltsék el. Itt születnek a bálna bébik is és itt nevelkednek egy darabig, viszonylag biztonságban. Ahogy a helyiek, úgy mi is nagyon vártuk már a bálnák érkezését. Az előbbiek főleg gazdasági szempontból, a bálnalesre ugyanis itt teljes iparág épült :-)A legtöbb kilátópontnál óriási táblákon mutatják be a bálnákat és azok viselkedését, szokásait, stb. Eleinte nem nagyon hittünk benne, csak reménykedtünk, hogy ezekről a pontokról tényleg lehet szabad szemmel bálnát látni. Biztos ami biztos, befizettünk egy bálnales hajó túrára. Több ilyen hajó indul a kikötőből minden nap, délelőtt és délután is, mi egy közepes méretűt választottunk, egy katamaránt. A hajón kaptunk reggeli teát, kávét aztán irány az óceán. A bálnales sikerességét már a befizetéskor garantálták, így Andrissal gyanakodni kezdtünk, hogy biztosan van valami GPS a bálnákra szerelve, hogy ennyire biztosak a dolgukban :-)
Azt jó előre elmondták, hogy a kapitány a hajó orrát mindig a bálna felé fogja fordítani, így nem kell majd szaladgálni a fedélzeten össze-vissza. Elindultunk. Alig negyed órás hajózást követően már messziről lehetett látni a kifújt párafelhőt, így mindenki a tengerre tapasztotta kémlelő eszközeit, kinek mije volt: távcső, kamera, fényképező, stb. Pankát előre is engedték, mert annyira ujjongott, így mi a hajó orrából vártuk a látványt. Hamarosan el is értük a bálnákat, a hajó lasított, majd leállt...és persze hogy láttuk a púpos hátukat, farkukat. Gyönyörűek ezek a hatalmas állatok. A csaknem 15-16 méteres testhossz akár 30-40 tonna tetsúllyal is párosulhat.
A visszaútun is egészen váratlanul a hajó mellett még feltünt néhány kíváncsi példány. Lehet, hogy ők meg "emberlesen" voltak? Néhány nap múlva felmásztunk a Makapu'u kilátóhoz és láss csodát, itt már a szárazföldről is megcsodálhattuk a púpos hátuakat. Egészen a part közelében úsztak, tényleg felemelő érzés látni, a túristák pedig szinte üdvrivalgással fogadtak minden egyes példányt. Hihetetlen népszerűségnek örvendenek. Azóta valahányszor az óceánparta érünk, kicsit elidőzünk, hátha újra felbukkannak néhány pillanat erejéig.
