Na, mi lehet az, ami fekete, ha nem a "morcos" felhők, amelyek napjában egyszer-kétszer biztosan meglepnek minket és nem is Bodri kutyának az orra hegye?
Segítünk! Beni minap a játszótéren találkozott egy két év körüli helyi kisfiúval, az első "társalgást" Andris rögzítette! Íme:
Beni örömmel osztotta meg velünk új tapasztalását, hogy a kisfiú bizony "fekete". Na de sebaj, a fekete kisfiú bizonyára éppoly gyorsan tud futni, - talán még gyorsabban is :D - mint a fehér, úgyhogy a fenti rövid ismerkedést követően rögvest vidám futkározás vette kezdetét. Panka is fölbátorodott, így már hárman rohantak körbe-körbe a parkban, le-föl a mászókán és a csúszdán őrületes tempóban, kifulladásig. Aztán persze jól megölelgették egymást, mint az ezeréves barátok. Panka este boldogan mesélte, hogy a kisfiú haja selymes, de mégis mintha olyan kócos lenne és "ekkora" volt: kb. 15 cm-rel mutatott a feje fölé. Aztán így folytatta: "Nem is tudtam, hogy ilyen könnyű megtanulni angolul". Ezen jót nevettünk!
Itt a játszóterek jellemzően nagy füves parkokkal együtt állnak, ahol fűre lépni nem tilos, sőt! Esténként a környező lakótömbökből csoportokban érkeznek a játékosabb kedvű fiatalok és idősebbek. Hozzák a focikaput, a röplabda vagy tollaslabda hálót, az ugráló zsámolyokat és egyéb sporteszközöket, felállítják a füves pályán és már mehet is a móka. Kivilágított sportpályák is vannak (tenisz, kosárlabda, stb.), - egyébként úgy tűnik, mintha itt pénzbedobós lenne a világítás -, így késő estig lehet sportolni. Nagyon irigylésre méltó! Mi is szinte minden nap lemegyünk játszani, már meg is tanultuk, hogy "What's your name?", hátha újra összefutunk a helyes kis fekete barátunkkal vagy újabb kispajtásokra találunk.
Folyt.köv.
