Végre sikerült egy kis időt szakítani az írásra. Moncsi már finoman említette, hogy az átállás nem ment/megy teljesen zökkenőmentesen. Ez igaz.
Már előzetesen is gondoltuk, hogy ezzel lehetnek problémák; ezt Benike csak alátámasztotta, mikor Los Angelesben leszállást követően, miután a gépen szundított kb. 5 órát, közölte, hogy "apa, nézd már reggel van". Majdnem igaza volt: helyi idő szerint délután öt óra volt, magyar idő szerint éjfél. Elmentünk a szállásra, elhelyezkedtünk, nemfitten megvacsoráztunk és kb. 9-re keveredtünk a szobába. Felnőttek és Vini (aki végigizgágáskodta a 11 órás repülőutat) rövid úton az ágyban landoltak, Beni és Panka persze bohóckodott. Szerencsére volt két szobánk, úgyhogy átvittem a két nagyot a másik szobába, hogy legalább a többiek tudjanak pihenni. Én kb. 10-ig bírtam, amikor is mondtam a gyerekeknek, hogy aludjanak vagy nem tudom mi lesz. Ez utóbbi történt: nem tudom mi lett. Én éjfélkor ébredtem arra, hogy csörög a szállod vekerre (ezúton is köszönet annak aki úgy hagyta), ekkor egyik gyerek az egyik oldalamon aludt, a másik a másikon. Az ébresztőóra - közepesen szakszerű - áramellátás-megszűntetése közben konstatáltam, hogy ez így jól van. Sőt így is maradt egészen másfél óráig, amikor is Panki kezdett ébredezni, majd fél három körül Beni is. Reggeli fél hattól, tehát mindősszesen három órát kellett kibírni a hotelszobában két eleven gyerekkel, csöndben. Az, hogy ez utóbbi mennyire sikerült talán azt a szomszédot kéne megkérdezni aki fél négy magasságában dörömbölt :). Ja és kb. fél öt magasságában Vini is csatlakozott a nyüzsiszobához :)
Ilyen éjszaka után nem is meglepő, hogy a két nagy az ötórás repülőutat végigaludta, Vinike pedig még az ezt megelőző két órát is. Ekkor már voltunk annyira rutinosak és fáradtak, hogy mi is azonnal elaludtunk, számítva a következményekre.
A megérkezés Honoluluba viszont mindenért kárpótolt. Naplemente környékén érkeztünk, már a repülőből gyönyörűek voltak a szigetek, de a kiszállás után még lenyűgözőbbnek tűnt a hely: a trópusi növényzet, a kellemes meleg az enyhe tengeri szellő, és a tudat, hogy VÉGRE ITT VAGYUNK, elmondatatlanul jó érzés volt.
Miután beköltöztünk a szállodába, Vinike gondolta megfejeli a napközbeni hétórás alvását és édesdeden álomba szenderült. Ez pont arra lett jó, hogy éjfélre mire a nagyok elaludtak ő pont fel is ébredt, és így tudtunk játszani/erkélyen ücsörögni/sétálgatni/nézelődni kb. három és fél órát az éjszaka közepén, ezután Vinike elaludt. Másnap Moncsi mesélte, hogy kb. háromnegyed óra múlva már ő kelt hozzá :D
Azóta azért számottevően jobb a helyzet, jellemzően 2-3 körül van egy ébredés, de Panki már végigaludta az éjszakát Beni is csak kicsit volt fent, Vincus azért még két órát szórakoztatott minket, de most már a napközbeni alvások beálltak, úgyhoogy remélem ez is rendeződik.
DE
Ez mind semmi ahhoz képest, hogy ITT vagyunk. Az időjárás hibátlan, a tenger tökéletes, csak sok a hülye turista :). A közeli parkokban megcsodáltuk az ismeretlen trópusi növényeket (nem, a pálmát azt ismerem), beszereztünk már papayát, mangót, meg néhány helyi gyümölcslevet. Eddig mindenkinek nagyon bejön minden. Panka például azokat is megeszi, amiket otthon simán mellőz.
Eddig Moncsiék többet élvezték a strandolást, mert nekem el kellett intézni néhány dolgot (bankszámla, telefonok, egyetem). Jelenleg a várost járom és a megfelelő lakhelyet próbálom felkutatni. Túl vagyunk e témában néhány zengő kapufán, de talán már kezd körvonalazódni. Ez megér majd egy külön bejegyzést, ha túl vagyunk rajta.