Mindenek előtt, amit már régóta akartam írni:
Moncsi unokatesója, Judit is elkísért minket az útra, ennek köszönhetően számos fénykép is készült. Ezeket neten is meg lehet nézni a következő linkre kattintva. Szerintem nagyon jók.
https://picasaweb.google.com/113993047883590899012/Hawaii?authkey=Gv1sRgCIWGxpGT5MmdEA
Egy kis ízelítő a képekből:
Ígértem, hogy beszámolunk a lakáskeresésé izgalmairól is. Először még együtt vágtunk neki; aztán miután észrevettük az első ügynök arcára kiülő a jeges rémületet, mikor észrevette a három gyereket fizikai valójában, rájöttünk, hogy valószínűleg sikeresebb lesz az a stratégia, hogy én egyedül megyek. Mindenesetre ennek az első ügynöknek hálás vagyok, mert - már csak azért is, hogy minket elkerüljön - sok jó tanácsot adott, hogy a gyerekekkel merre érdemesebb lakást keresni, sőt egy korábbi újság apróhirdetéseit is beszkennelte, hogy legyenek címeink.
Az első napra volt egy másik címünk is, itt a három gyerek ellenére szívesen láttak volna minket, de a ház olyan volt, hogy előbb költöznék a saját fatárolónkba. Előzetesen megnéztem googlamapen és streetview-n egy teljesen normális ikerháznak tűnt (és az árfekvése is normális házzrészre utalt). Az utca felőli rész az is volt, pont ennek a garázsa mellett kellett hátraossoni, ahol a kert kb. 90%-át beépítve egy ikerház tákolmányt helyeztek el. Az egész úgy nézett ki, mintha egy cukornádültetvény mellett, a rabszolgák elszállásolására szolgálna, de ezt a tulaj olyan büszkén mutatta, mintha ez lenne a főnyeremény. Tehát első nap kettőből semmi. Következő napra csak egy házat tudtam lebeszélni. Normális környék, normálisnak tűnő ház. A helyszínen derült ki, hogy a házat két részre osztották, így két használhatatlan méretű lakást (minden igénytelenséget kielégítő módon) kialakítani. Még a sokat látott ingatlanügynök sem tudta röhögés nélkül kimondani, hogy a zug ahova beléptünk az előszoba-konyha-nappali :)
Itt körvonalazódott bennünk, hogy azok a helyek amiket kaidnak öt hónapra, nem olyanok amilyenben lakni szeretnénk (kivéve a Waikiki környék, ami meg nem az az árfekvés).
Stratégiát váltottunk olyan helyeket kerestünk, amit csak fél évre adnának ki és bevállaltuk, hogy 5 hónapért hatot fizetünk, így már több lehetőség volt. Sikerült is két napon belül két jót találni (meg néhány gettósat... hihetetlen, hogy néhán utca mennyit számít itt): egy üreset és egy bebútorozottat. A bebútorozottra hárman mozdultunk az első hirdetésre; mikor megnéztem a házat az ingatlanos hölgy kerek perec közölte, hogy egy évre szeretné kiadni, ezért ha a többiek is pályáznak akkor ők fogják megkapni. Ekkor feltört belőlem az oktató és elmagyaráztam, hogy mi öt ónapot leszünk és hatot fizetünk, így erre az évre 13 havi díjat is kaszálhat. Úgy tűnt megértette. Azt mondta, hogy még átgondolja.
Minden bizonnyal megértette, mert két nap múlva (vasárnap) csörgött, hogy kedd délben kötözik ki az előző bérlő, ötre jöhetünk. Így is lett, itt vagyunk, a lakás nem nagy de pont elég. A cím: 1535 Punahou street, Honolulu 96822 HI. Gyönyörű kilátásunk van a hegyekre, jó a tömegközlekedés, ráadásul kaptunk mindent tisztítószerek, wc papír, felszerelt konyha. Lényegében csak az internetet kellett ma elintézzem. Ez nem túl nehéz errefelé. Odamentem, kifizettem, ideadták, hazahoztam, bedugtam, működik. A bankoknál is hasonló a helyzet: nemzeti ünnepnapon (!) nyitottam bankszámlát, három nap múlva ott volt a szállodában a bankkártyám. Otthon három héttel indulás előtt akartam kicserélni a kártyámat, még nincs kész (na jó a másik másfél hét alatt megvolt). A pénzkivétel is elég sima: a bérleti díjból kb. 600 000 forintot most ki kellett fizetni, rohanok a bankba, hogy szeretném bejelenteni, hogy ilyen összeget szeretnék kivenni (gondoltam másnap), mire a hölgy: Rendben, tessék. Kérdezem, hogy mennyi a tranzakció díja, mondta, hogy ingyenes...
Most már hogy beköltöztünk és netem is van, sűrűbben írok. Holnap például azt, hogy hogyan költöztünk át úgy, hogy közben a szigetet is körbeautóztuk és egy hatalmas teknőst is láttunk.
