Hozzátoldottunk fél napot 2011-hez és elvettünk egy felet 2012-ből, viszont kétszer koccinthattunk. Kora délután "skype-on koccintottunk" az otthoniakkal és meghallgattuk a himnuszt. Majd papucsba ugrottunk és elmentünk az állatkertbe és Waikikire sétálni. Este hazajöttünk, a gyerekek buliztak egyet gyerekpezsgővel, majd éjfélkor újra koccintottunk. Itt éjfélkor két helyen van hivatalos tűzijáték , de (csakúgy, mint otthon) millió helyen volt még kisebb-nagyobb az újév tiszteletére. A mi erkélyünk elég puccos környékre néz, úgyhogy negyed óráig élvezhettünk extra szélesvásznú tűzijáték-kompozíciót. Ha már itt vagyunk meghallgattuk az amerikai himnuszt is. Furcsa volt így "időzónailag" is a világ végén szilveszterezni.
Az évkezdés (=munkakezdés) mindenütt ugyanolyan érzés: időjárás- és környezetfüggetlen... az ünnepek valahogy jobbak :D
Karácsony után megnéztünk néhány helyet, amit már régebb óta terveztünk. Elmentünk például a Bishop múzeumba. Eddig is nagyon jó véleménnyel voltam az amerikai múzeumokról, főleg amiatt, mert nagyon jól "eladják" a dolgokat. Itt is olyan interaktív kiállítások voltak (vulkánokról, mars-expedícióról), hogy inkább volt játszóház, mint múzeum. Élőben olvasztottak lávát, és mutatták be, hogy szilárdul meg; háromemeletes művulkánban rohangálhattak a gyerekek, hogy lássák a belső szerkezetét, sőt még műkitöréseket is generálhattak. De szerintem mindent felülmúlt, hogy lehetett víz alatti robotkamerát "vezetni", úgy hogy láttad a kamerát magát, meg a képet amit rögzít. Ezt még egy apuka is kipróbálta, de sajnos gyorsan át kellett adni a gyerekeimnek :D. Panka meg Beni szétröhögte magát, ahogy az üvegfal mellett álló Vinit ijesztegették a lámpás tengeralattjáróval (és közben a monitoron látták az arcát) :D.
Ha a gyerekek nem éheznek meg, szerintem még mindig ott vagyunk.
A másik hely amit meg akartunk nézni az egyetem arborétuma. Ha a busszal nem a tenger, hanem a hegyek felé indulunk, akkor kb. negyed óra alatt völgy végéhez érünk, itt kezdődik a Lyon arborétum. Szerintem a Jurassic Park találóbb név lenne, óriás trópusi növények, trópusi esőerdő szerű környezet, és rengeteg túraútvonal. Már voltunk itt korábban, akkor egy (oda-vissza) 3 km-es túrával egy vízesésig másztunk fel, most csak egy kisebb sétát tettünk.
Már a parkolóból is lenyűgöző a látvány a megmászhatatlanul meredeknek tűnő hegyekkel körbevett park-dzsungel. Kicsit olyan "civilizáció határa" érzés fogja el az embert, és ahogy bemegyünk ez csak fokozódik. "Láthatatlan" madarak hangjai, egyre sűrűbb erdő, egyre nagyobb fák, emberméretű levelek, "összekeveredett" ágak és gyökerek stb. A tisztásnál Moncsi csinált rólunk egy fotót, ahogy épp egy kunyhó felfedezésére indulunk. Ha valaki kicsinek akarja magát érezni, akkor itt jó helyen van.
Az arborétum számos útvonalán napokat lehet eltölteni. Mi harmadszor is úgy jöttünk el (zárás után egy órával), hogy már alig várjuk a visszatérést. Hihetetlen ebben a városban, hogy negyed óra alatt ott lehetsz Waikikin, a világ egy legkiépítettebb, legnyűzsgőbb városrészében, de ha másik irányba indulsz, ugyanennyi idő alatt a szinte háborítatlan dzsungel szélére érsz....
